A Mercurio eredetileg 16 darab, 24 fontos karonádával volt felfegyverezve, azonban Napóleon 1809-ben kiadott császári rendeletét követően két darab, 8 fontos hosszú ágyúval is ellátták, amelyeket a víz alatti feltárások során a roncs legelső részén, az orrban találtak meg. A karonáda egy elöltöltős, rövid csövű tüzérségi eszköz. Mivel könnyebb volt a hagyományos ágyúknál, jól alkalmazható volt teherhajókon anélkül, hogy azok stabilitását veszélyeztette volna. Bár hatótávolsága mindössze 500 méter volt, sörétes lövedékek használatakor rendkívül pusztítónak bizonyult az ellenséges fedélzeteken és az abordázs-kísérletek során, mivel kisebb és könnyebben kezelhető volt, mint a hagyományos ágyúk. A karonádákat egy gyűrű segítségével rögzítették egy fából készült talapzatra, amely lehetővé tette a fegyver visszarúgását és korlátozott oldalirányú elfordítását. A fedélzeten ezen kívül petrierek, muskéták és különféle lőszerek is voltak.
Informazioni tecniche
-
Tipologia —
-
Ambito Disciplinare —
L'oggetto nel museo
Oggetti correlati
Ultimo aggiornamento: